Kerner, Justinus: Trost im Gesang
Trost im Gesang (Német)Der Wandrer, dem verschwunden So Sonn' als Mondenlicht, Der singt ein Lied ins Dunkel Und härmt sich länger nicht. Er schreitet mutig weiter Die menschenleere Bahn, Viel lichte Sangesbilder, Die ziehen ihm voran.
Nacht ist's auch mir geworden, Die Freunde stehen fern, Von meinem Himmel schwindet Der allerletzte Stern; Doch geh' ich mutig weiter Die menschenleere Bahn, Noch ziehen Sangesbilder Ja mir auch licht voran.
|
Vigasz a dalban (Magyar)Ha nem lát már a vándor se holdat, se napot, nem bánkódik, de bárhol az éjben dalba fog. Lépked csak egyre, bátran, kihalt utakon át, énekképek nyomában, melyek viszik tovább.
Elsötétült felettem, s messzi minden barát, egem kioltja csendben utolsó csillagát. Lépkedek egyre, bátran, kihalt utakon át, énekképek nyomában, melyek visznek tovább.
|