Die Verlassene (Német)
Die Welt, die seine einzige Gestalt Ihr spiegelte in tausend glühenden Farben, Ward jäh verschlungen, wie durch Feuergarben, Durch eines Worts vernichtende Gewalt
Und lag nun vor ihr, ausgebrannt und kalt. Nun ward ihr Leben nur ein einzig Darben, Und ihre Seele ward ein Feld von Narben, Von einem einzigen dunklen Schmerz umkrallt.
Vielleicht jedoch hätt all dies sie verwunden. Doch, daß ihr Herz, das sie als höchste Zier Zum Altar einst gebracht in heiligen Stunden,
Sie auf der Schwelle und im Staub gefunden, Das macht sie aufschrein wie ein wildes Tier, Dem man das Leben plötzlich unterbunden.
(1890) |
Az elhagyott asszony (Magyar)
A világ, mely ezer tükrözetet Szórt elé egy alakról tűzszinekben, Lett egycsapásra észrevehetetlen, Egyetlen szótól lángsírba vetett,
Kiégett, üszkös, kietlen, hideg. S most élt, de nélkülözve, elfeledten, Lelke sebekbe, görcsbe merevedten Mert sötét kín karma ragadta meg.
Talán talált volna írt a sebekre, De szíve volt maga az áldozat, Egy szent órán ő azt oltárra tette,
Lett mégis küszöb elé, porba vetve. S vonított mint vadászmezőn a vad Mikor az élete kihúny remegve.
|