Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jandl, Ernst: nedves vers (nasses gedicht Magyar nyelven)

Jandl, Ernst portréja
Szalki Bernáth Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

nasses gedicht (Német)

Das schwimmen hat mir immer sehr geschadet
ich habe niemals gern in meer see teich gebadet
ich fühlte nie den schwimmers todeslust
hab immer stracks zurück zum strand gemußt
mein abscheu gilt auch fließendem gewässer
celan rannte der seine ins scharfe messer
die karpfen blöde aus der donau äugen
von hallenbädern laß ich mich nicht säugen
bei jedem atemzug drängt sich ein wasserguß
in meinen mund bis ich ersticken muß
ich lieber halte mich an trocken holz
fern von des haies und torpedos stolz
auch badehosen trug ich nur mit scham
weil drin mein genital nur wenig raum einnahm.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.physiologus.de

nedves vers (Magyar)

Az úszást én mindig nagyon rühelltem,
akár tó volt, akár tenger, kerültem,
az úszni vágyás soha se vonzott,
az eszem mindig a partra hozott,
undorom a folyóvíz is elnyerte,
celan is halálát szajnában lelte,
a dunából kinéznek rám ponysszemek,
nem hagyom, medencék rabul ejtsenek,
ha megpróbálok lélegezni víz alatt,
a tüdőmbe víz jut, és megfullaszt,
inkább fekszem száraz fán, bár kemény,
távol cápáktól én, büszke legény,
s csak azért viselek úszógatyát,
ne lássák „sípom”, mi nem góliát.
 



FeltöltőSzalki dr. Bernáth Attila
Az idézet forrásaSaját mű

minimap