Hölderlin, Friedrich: Az élet felén (Hälfte des lebens Magyar nyelven)

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Sárga körtékkel
S vadrózsa füzérekkel
Hajol le a tóba a táj.
Ti drága hattyúk,
Csóktól ittasultan
Merítitek fejeteket
a józanító szent vízbe.
 
Ó, jaj, hol kapok én
Tél jöttével virágokat
S hol napsugarat,
Árnyát a Földnek?
A falak némán, hidegen
állnak, a zászlók a szélben
Csattogva libegnek.