Hölderlin, Friedrich: Reggel (Des Morgens Magyar nyelven)
|
Des Morgens (Német)Vom Taue glänzt der Rasen; beweglicher Eilt schon die wache Quelle; die Buche neigt Ihr schwankes Haupt und im Geblätter Rauscht es und schimmert; und um die grauen
Gewölke streifen rötliche Flammen dort, Verkündende, sie wallen geräuschlos auf; Wie Fluten am Gestade, wogen Höher und höher die Wandelbaren.
Komm nun, o komm, und eile mir nicht zu schnell, Du goldner Tag, zum Gipfel des Himmels fort! Denn offner fliegt, vertrauter dir mein Auge, du Freudiger! zu, solang du
In deiner Schöne jugendlich blickst und noch Zu herrlich nicht, zu stolz mir geworden bist; Du möchtest immer eilen, könnt ich, Göttlicher Wandrer, mit dir! - doch lächelst
Des frohen Übermütigen du, daß er Dir gleichen möchte; segne mir lieber dann Mein sterblich Tun und heitre wieder Gütiger! heute den stillen Pfad mir.
|
Reggel (Magyar)A fűben harmat gyöngyei; ébred és szökik a forrás; ejti szelíd fejét a lenge nyír és tündökölve zizeg a lombja; s amott a szürke
felhők körűl már lángkoszorú remeg, hirdetve, némán, hogy tör elő a fény; mint parti hullám, úgy özönlik mind magasabbra a szent gomolygás.
Jőjj hát, óh Nappal, jőjj, te arany, s ne szállj, ne törj túlgyorsan fel a zenitre, mert bátrabban és bizakodóbban mer szemem a mosolyodba nézni,
amíg szépséged ifju tekintete még nem túlbüszke, még nem oly isteni; vihetnél persze, égi vándor, engemet is!... — De te csak nevetsz a
víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik; áldd meg hát inkább kegyesen a mai nap földi művét, és ragyogd be, amin a sors visz, a csendes ösvényt!
|