Fontane, Theodor: Hiába (Umsonst Magyar nyelven)

Immer rascher fliegt der Funke,

Jede Dschunke und Spelunke

Wird auf Wissenschaft bereist,

Jede Sonne wird gewonnen,

Und in Rechnung selbst gezogen,

Was noch sonnenjenseits kreist.

Immer höhre Wissentempel,

Immer richt’ger die Exempel,

Wie Natur es draußen treibt,

Immer klüger und gescheiter,

Und wir kommen doch nicht weiter,

Und das Lebensrätsel bleibt.

Mind gyorsabban száll a szikra,

Lesz lebúj és minden dzsunka

Már helye a tudománynak,

És minden nap megméretik,

Nyilvántartásba vétetik,

Mit a Földön találnak.

Egyre magas’bb tudás vára,

Mind fennköltebb ideája,

És mint űzi természet,

Mind okosabb lesz Föld népe,

Ám tovább nem jutnak mégse,

S marad rejtély az élet.