Endrikat, Fred: Egy mózesdragonyos emlékkönyvébe (Einem Mosesdragoner ins Stammbuch Magyar nyelven)

Halte den Schnabel und schweige,
wenn dir ein Unheil droht.
Lieber zwei Minuten lang feige,
als ein ganzes Leben lang tot.

Lakatot tenni a szájra,
hogyha veszélyben a hát.
Jobb berezelni halálra válva
mint meghalni egy életen át.
   
   
   
Mózesdragonyos: a tábori orvosnak tanuló zsidók gúnyneve volt; „... tagadhatatlan — írta a (zsidó) Arthur Schnitzler —, hogy jó pár közülük, főleg a lengyel és a magyar zsidók, nem néztek ki és nem viselkedtek nagyon katonásan.” A vers jóindulatúan azt tanácsolja nekik, hogy érdemesebb lenyelni, válasz nélkül hagyni a sértéseket, froclizásokat, mint önérzetesen visszavágni. Nem-zsidó barátom nagyjából ugyanezt tanácsolta jóindulatúan egy másik zsidó barátjának, pedig a kommunista rendszerben nem kellett attól félnie a zsidónak, hogy megverik vagy pláne meglincselik, ha visszavág... de már maga az a tény sem volt kellemes, hogy ettől a méltán utált politikai rendszer védi meg. Attól az érzéstől nem védte meg, hogy azért mindennek ellenére jobb, ha behúzza a nyakát.

Rousseau azt mondta vagy írta kétszázötven évvel ezelőtt, hogy (emlékezetből idézem) őt csak akkor fogja érdekelni mindaz, amit a zsidók ellen összehordanak (vérivás stb.), ha majd a zsidóknak lesz lehetőségük válaszolni. Ma van: nyugodtan válaszolhatunk, illetve válaszolhatnánk, ugyanis még a mai Izrael is, pedig sokan mint katonai nagyhatalomról beszélnek róla, csak amúgy óvatosan, szőrmentén válaszolgat, amikor hébe-hóba egyáltalán válaszol. Ezt a kevésbé begyulladós zsidók  úgy hívják, hogy gettómentalitás.

Nem tudom, mikor írhatta Endrikat ezt a verset; mindenesetre 1940-ben jelent meg egy verseskötetben. Humora sokkal korábbi évtizedekhez illik. Akkor jelent meg, amikor már hét éve Hitler uralkodott, amikor a zsidóellenesség már régen elvesztette minden „kedélyességét”, amikor már elkezdték a zsidókat nem csak froclizni és pofozni, hanem gyilkolni is, akkor is, ha nem önérzeteskedtek és nem válaszoltak.