Endrikat, Fred: Az a különös (komoly vers) (Das Wundersame Magyar nyelven)

Es ist das Wundersame am Naturgeschehen,
daß es beständig unser Menschenherz erfreut.
Schön ist der Sonnenaufgang, schön das Untergehen –
das ewig Alte, das sich immerdar erneut.

Wie herrlich sind des Frühlings erste, zarte Lieder,
und wie gewaltig, wenn im Herbst die Vögel südwärts
                                                                        [ziehn.
Man weiß es, kennt es und erlebt es immer wieder,
man wartet auf das Keimen, Blühen und Verblühn.

Es ist das Wundersame am Naturgeschehen,
daß man beständig seine Freude daran hat.
Schön ist das Werden, schön ist das Vergehen.
Schön ist die erste Knospe und das letzte welke Blatt.

Az a különös a természetműködésben,
hogy szívünket folyvást megörvendezteti.
A nap szépen jött fel, s lemegy kimúlni szépen.
Az örök kialvást újulás kelteti.

Dicsőek első hangicsái a tavasznak,
hatalmas őszidőn a madárdélrevonulás,
közismert s meg nem únt, nem szegényes de gazdag,
és várva várt a virágzás s a hervadás.

Az a különös a természetműködésben,
hogy nemünk benne örömet hiába nem remél.
Szép, gyönyörű a Lét, szép, gyönyörű a Létlen,
szép az első rügy és az utolsó hervadt levél.
   
   
   
Nem „mindig” örvendezteti meg szívünket a természet, csak folyvást, megszakításokkal. Földrengéseinek, árvizeinek, sáskajárásainak legfeljebb valamely ellenséges tábor pallérozatlan szíve örül.