Branco, Helene: Az ibolya és a nap (Das Veilchen und die Sonne Magyar nyelven)
Das Veilchen und die Sonne (Német)O goldne Strahlensonne! Erblühn an deinem Licht Zu Glanz und hoher Wonne Denn tausend Blumen nicht?
Wohl nur ein kleines Wellchen Vergaßest du so ganz, Auf ein verborgnes Veilchen Zu gießen deinen Glanz?
Nun hängt so trüb das Köpfchen Hinein in's junge Grün, Und ewig Thränentröpfchen Sieht man im Äuglein glüh'n.
O Sonne, Himmelsblume! Entsende einen Strahl Des Kelches Heiligthume Auf's Veilchen in dem Thal.
Nur einmal sollst du blicken Herab mit Zauberschein, Dann wird es frisch sich schmücken Mit neu verjüngtem Sein.
|
Az ibolya és a nap (Magyar)Ó ragyogó napsugár! Fényednél virágzik, gyönyör s ragyogás, mért nem nyíl, semmi virág itt?
Jóllehet e kis sávra nem tudtál figyelni, gyenge ibolyára egy kis fényt küldeni.
A kis fejét lehajtva oda a mély fűbe, könnyét visszatartva csillogó két szemébe'.
Ó nap, az ég virágja! Küldjél egy sugarat, hol az ibolya várja, ott lenn, a fa alatt.
Csak egyszer pillants le a varázs fényeddel, friss virág bűvöl majd el csodás igézettel.
|