Bachmann, Ingeborg: Egy részeg estén (Betrunkener Abend Magyar nyelven)

Betrunkener Abend, voll vom blauen Licht,

taumelt ans Fenster und begehrt zu singen.

Die Scheiben drängen furchtsam sich und dicht,

in denen seine Schatten sich verfingen.

Er schwankt verdunkelnd um das Häusermeer,

trifft auf ein Kind, es schreiend zu verjagen,

und atmet keuchend hinter allem her,

Beängstigendes flüsternd auszusagen.

Im feuchten Hof am dunklen Mauerrand

tummelt mir Ratten er sich in den Ecken.

Ein Weib, in grau verschlissenem Gewand,

weicht vor ihm weg, sich tiefer zu verstecken.

Am Brunnen rinnt ein dünner Faden noch,

ein Tropfen läuft, den andern zu erhaschen,

dort trinkt er jäh aus rostverschleimtem Loch

und hilft, die schwarzen Gossen mitzuwaschen.

Betrunkner Abend, voll vom blauen Licht,

taumelt ins Fenster und beginnt zu singen.

Die Scheiben brechen. Blutend im Gesicht

dringt er herein, mit meinem Graun zu ringen.

Egy részeg estén, minden csupa kék,

ablakhoz  dülöng, énekelni vágyik.

Az üveg taszítja, nem menedék,                                        

amelyben sötét árnyéka látszik.

Inog, ring körben a tengernyi ház,

gyermeket lát, kit üvöltve kergetne,

a háta mögött fut, közben  zihál,

ijesztő dolgot súg neki hörögve.

A nyirkos udvarban a fal sötét,

patkányok bent lapulnak a lyukakban.

Egy nő felveszi szürke köntösét,

elhátrál, részeg marad mély magányban.

A kútnál vékony víz szál csorog még,

egy csepp szalad, hogy elkapja másikat,

a rozsdás lyukba folyt, mit ismer rég,

segít kimosni sötét csatornákat.

Egy részeg estén, minden csupa kék,

ablakhoz  dülöng, énekelni vágyik.

Üvegek törnek, arca csupa vér

lesz - iszonyodom,  lelkem tőle fázik.