Rørdam, Valdemar: Síút (Skifart Magyar nyelven)
|
Skifart (Dán)Nyfalden Sne over Fjæld, over Li! Spændt under Foden de smidige Ski! Faklerne tændte, Skistaven fat: Ud i den stjærne- gniv Strende Nat!
Nymånens Krumklinge glimter deroppe, viser mig Stupet – javel tør jeg hoppe! Den får at falde, som kan ikke stå: Hejsa, det gik – så videre på!
Jag over Vejenes natstille Baner, smyg under Hejenes snetunge Graner! Kvistene stryger mig koldt om Kinden, nedover fyger jeg snelt som Vinden.
Borte bag Bakkerne Fjældræ ven glammer. Luftningen buldrer i Faklens Flammer. Skrigende Sne under farende Fod, lysvågent Øje og syngende Blod !
Slængte de stridige Tanker, jeg bar: Véd kun det smidige Legem, jeg har. Blæse med Drømmene, Hjærtet har haft: Véd kun min strømmende fossende Kraft!
|
Síút (Magyar)Távoli völgyek friss hava hí! Talpam alatt fut a sima sí! Lobog a fáklya, lendül a bot: csillagos égbolt csalogat ott!
Mélyül az éjjel, tűnik az út - fekete fenyves fáiba bútt! A havas ágak fénye kihal - lefele rontok, mint a vihar.
Lent a gödörben róka ugat! Láng süt az éjbe rőfnyi lyukat. Fölcsap hópor, vállamig ér! Ó, kocsonyás szem, tohonya vér!
Itt a gonosz gond irama rest; puskagolyóként zúdul a test. Itt a vak álom csápja merőn száll ki belőled, édes erőm!
Rám acsarognak mind a fagyok; én az egész táj lelke vagyok. Árnyam a mennyen ördögi jel; poklok alatt se dőlhetek el.
|