Larsen, Thøger: Szívszorító nyári éjjel (En tungsindig Sommermidnat Magyar nyelven)
|
En tungsindig Sommermidnat (Dán)En tungsindig Sommermidnat stod jeg under Skovens Bryn. Stormen gennem Løvet sled sig frem i vild, fortvivlet Styrke, saa at Skoven haabløs vred sig om sit Indres tunge Mørke. Alle Stjerner stirred sløvt, som de ikke ænsed Jorden.
Og igennem Markens Grønsvær sived hen et Sorgens Sus, evned ingen Dugg at græde, isned Urt og Blomst til Roden, - vilde jeg ad Vangen træde, klamred Græsset sig om Foden, klamred sig, som hvert et Straa skjalv for Livet, angst og ensomt.
Frem mod Himlens Dæmringsdrømme stævnte stormblaa Skyers Tog fjernt i Natten, dybt i Nord. - Vejrets Veer efterhaanden strøede ud mit Jeg om Jord, - pinte sig igennem Aanden, som de sled og sønderrev, til den eet med Verden blev:
en tungsindig Sommermidnat.
|
Szívszorító nyári éjjel (Magyar)Szívszorító nyári éjjel álltam az erdő tövén. A vihar durván, sötéten lecsapott egy szörnyű horgot, és a tenger fa ködében millió lomb sírva forgott. Minden csillag tétován pislogott a szürke földre.
És a réten hullt a harmat, bús tócsája megfagyott, szétpergett a mennybolt karma, gyász zihált a szél dalában - és ahogy kiléptem volna, hervadt fű takarta lábam, úgy fonódott rá, akár két kemény, biztos karóra.
Észak árnyain keresztül kék viharfelhő úszott, új roham dörrent le vénen a halálszagú világra - százfelé cibálta énem, hogy ziláltan és kirágva szórja a vak űrön át, míg végképp beléd nem olvad,
szívszorító nyári éjjel.
|