Gjellerup, Karl Adolph: Káron obolusa (Kharons obol Magyar nyelven)
|
Kharons obol (Dán)Jeg holder af, at Tjenerskabet ler tilfreds, naar velbetjent mig selv jeg finder, og saa jeg vil, naar sidste Gang det sker.
Jeg er jo rig! Thi Guld, der ei blot skinner, jeg bjerged fra Galeiernes Forlis, og blev min sidste Skat end gyldne Minder, -
jeg leved høit med dem, paa Stormands Vis, og rig vil jeg befare Styxes Bølge, betale flot og spørge ei om Pris.
Naar nøgen jeg skal Skyggehyrden følge ned til det Land, hvor ingen Hane gol, da vil jeg under Tungespidsen dølge —
ei en forgramset kobberne Obol, som andre Stympere — o nei: dit Navn, paa Skuemønten — gylden som en Sol,
der springer op fra Havets Guddoms-Favn — kunstfærdig præget. Kharons Haand vil lukke sig gridsk om den, naar vi er naaet i Havn,
og høflig vil sin Knorte-Ryg han bukke. Da staar jeg ud, hvor blaalig-sorte Popler mod bygende Scirocco-Skyer sukke,
og tømmer tørstig som en udspilt Dobler den evige Velkomst-Drik, hvor Glemsels-Giften bobler.
|
Káron obolusa (Magyar)Szeretem, ha a cselédség örül, akármily vész veri fölházam táját – így álljon szétomló testem körül.
Gazdag vagyok! Hatalmas, kincses gályák aranya garmadásan hull elém - a nagy emlékek lelkemet beszálljak.
Mindig túlnéztem a csüggedt herén, s ha majd a Styx komor vizei várnak, ott sem leszek fösvénykedőn szerény.
Ahol pőrén vezetnek el az árnyak, s ahol a csend is örökké borús, fogaim nábobi révdíjat zárnak:
Nem egy rézpénz, egy rongyos obolus vált át az áron! Nem, neved ragyog a nemesfényű, vésetkoszorús
ércérmen, mint a nap s a csillagok! Még Káron is vigabban húz a partra, hogy vaskeze föléje nyilhatott,
s bütykös hátát hétrétgörbedve tartja. Ekkor kiszállok. Kékesszürke nyárfák remegnek a sirokkó-fűlt viharba,
s én, bár a legkajánabbul kinálják, elfúltan szürcsölöm a feledés hinárját.
|