Ztracené dni (Cseh)
Že den jsi ztratil, lkej si kdo chceš s Titem, v červánky hledě – mně přec vždycky zdá se, že v lahodě se nerovná a kráse nic dnům, jež prošly darmo času sítem.
Jež v toulce prožil’s, zlatým chodě žitem, neb v snění člunu, který kolébá se, nic nehledal’s, nic nechtěl’s, jenom v jase se hřát, kýms veden neurčitým citem.
Ty ztracené dni, po nichž prázdno v dlani, tak tiše přešly jako jemné vání, jak obláčky, jež v modru zříš se klenout;
Jak hudba, která v parku hloub se ztrácí, jak spánek, z něhož budíme se k práci a nemůžem se na sen rozpomenout. Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE Szláv Filológia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája |
Könyvoldal (tól–ig) | 480-481 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
A füstbement napok (Magyar)
Hóhér sirassa a hiába múltat, mint az égő Szentélyt Titus – szerintem semmi oly szép és túlvilági nincsen, mint oly napok, mik a rostán kihullnak:
napok, mikor kalászok rádborulnak, vagy csónak ölében ringat az Isten; nincs vágyad , célod – nap, csak te hevíts fenn, s olvad emléke is az örömnek, a búnak.
Minden füstbement nap, mely űröd ásta, úgy tűnt el csendben, mint szél surranása, mint felhők, ha kékségen boltozódnak;
mint zene, ha elnyelődik a parkban, mint álmok, mikor ébredünk zavartan: kapnánk utánuk, foszló füstbozótnak.
|