Biebl, Konstantin: Partecédula (Parte Magyar nyelven)

Okénko v černém rámu,
vidět je stromek vánoční.
Okénko v čemém rámu,
to je tvé parte smuteční.

V lehounkých šatech vznášíš se po pokoji
v andělských křídel šumotu,
zelenou jedli na stole strojíš,
kladeš tam dárky, lulku a kravatu.

Až si tu kravatu uvážu,
řekneš, zda sluší mi,
až si kravatu uvážu,
budeš pod zemí, budeš už pod zemí.

Okénko v černém rámu,
to je tvé parte smuteční,
usměj se, milenko, na mě,
z okénka pohlédni.

Ablak, sötét keretben,
bent karácsonyfagyertya ég.
Ablak, sötét keretben,
Gyászjelentés az, a tiéd.

Könnyü ruhában szállsz fel a kis szobában
angyalszárnysuhogás járja át,
zöld fenyőt díszítsz, szépen alája
ajándékot raksz, nyakkendőt, egy pipát.

Ha azt a nyakkendőt felkötöm,
azt mondod: Jól mutat.
Mire nyakkendőm felkötöm,
te a föld alatt leszel, a föld alatt.

Ablak, sötét keretben,
Gyászjelentés az, a tied.
mosolyod töltse ki, kedves,
az ablakkeretet.