Pákozdy Ferenc (1904–1970) Fordítások

Életrajz

Pákozdy Ferenc (Hódmezővásárhely, 1904. október 7. - Debrecen, 1970. május 11.): költő, műfordító, író.

A hódmezővásárhelyi gimnázium elvégzése után orvosi egyetemre is járt, majd jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Előbb a helyi Friss Újságnak, 1932-től pedig a Hetivásár-Hétfői Újságnak lett a főmunkatársa. Utóbbiban jelent meg folytatásokban "Eördögh Tamás halála" című regénye (1932). Meleg baráti érzés fűzte József Attilához, kinek géniuszát korán felismerte, s mindvégig hű is maradt hozzá. A két világháború között két verseskötete jelent meg. A másodikat a háborús cenzúra megcsonkította, megjelenése után pedig az ügyészség elkobozta. Gyakran munkanélküli, vagy éppen ínségmunkás. Lefordította Shakespeare szonettjeit, A vihar című tragédiáját, John Boynton Priestley-fordításával örvendezteti meg a Nagyvilág olvasótáborát 1962-ben. Hódmezővásárhelyről 1952-ben Debrecenbe költözött, s ott az Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársaként tevékenykedett. Itt írta utolsó könyvének, az Esthajnalnak legszebb verseit. Bata Imre irodalomtörténész így búcsúzott tőle: "Szakállt eresztettél ama nehéz időkben, s hű voltál cselekedetedhez, hogy emlékezz és emlékeztess az embertelenség idejére, mert ember voltál, tiszta ember."

Főbb művei: A Tisza sirálya. Hódmezővásárhely, 1927; Förgetegben. Hódmezővásárhely, 1943; Shakespeare szonettjei. Hódmezővásárhely, 1943; Esthajnal. Budapest, 1968.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)