Nyitólap

Az irodalmi utazás megkezdéséhez kattintson a MÁTRIXra!

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

Alžběta
Szilágyi
dopis svůj skončila,
slzami
lásky své
i list svůj zkropila.

Synovi
dopisem
do Prahy poslat chce
radostné
poselství
do smutku věznice.

[…]

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Nun bin ich zweiunddreißig Jahr –
und überrasch mich ganz und gar
mit dem
Poem.

Im Winkel des Cafés gedenk
ich meiner, dieses Festgeschenk
sei mein
allein.

Zweihundert Pengő Monatslohn,
das hatte nie für seinen Sohn
mein Land
zur Hand.

[…]

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

[1946] 1956

Sleeping nails in the ice cold sand.
Nights soaked in billboard-loneliness.
You left the lights on in the corridor.
Today will my blood be shed.