Baudelaire, Charles: Egy dög (Une Charogne Magyar nyelven)
Une Charogne (Francia)Rappelez-vous l'objet que nous vîmes, mon âme,
|
Egy dög (Magyar)Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt, melybe ma szemünk ütközött: Az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábait cédán magasba lökve, mig izzadt méreg járta át, elénk, gúnyosan és semmivel sem törödve, kipárolgással telt hasát,
A nap sugarai tán azért tündököltek úgy e sűlő szemét fölött, hogy atomjaiban adják vissza a Földnek azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra nézett alá az ég szeme, a bűz ereje az egész rétet bejárta, azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle folyadékként és vastagon, fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve s gyöngyözve néha felszökellt, a test bizonytalan dagadva-lélegezve sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan, mint futó szél a tó vizén, vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom, kusza vonalak tömege, vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva nézett bennünket dühösen, sóváran lesve a percet, mikor ujra laknározhat a tetemen.
-És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága, ilyen ragály ésborzalom, szemeim csillaga,életem napvilága, te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő, az utolsó szentség után, csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet!
|